« Vissza a személyi hírek listájához

„Hacsak lehet játszik a gyermek,
Mert végül a játék komolyodik munkává
Boldog ember, ki munkájában megtalálja
A valamikori játék hangulatát”

Sütő András

Ennek a gondolatnak a megszületésekor Sütő András író múzsája egyik nagyszerű és nagyon értékes játszótársunk is lehetett volna.

Keszler Mária

táncfolklorista, etnográfus az a boldog ember, aki munkájában minden bizonnyal megtalálta valamikori gondtalan gyermekéveinek játékos hangulatát. A népi játékok, a hagyományok gyűjtése iránti vágy az abaúji Olaszliszkához kötő gyökerekből is eredeztethető.

Már fiatalon nagy ajándékot kapott az élettől Keszler Mária, hiszen többek között Molnár István, Muharay Elemér, dr. Gönyei Sándor és Szabó Iván köré csoportosult lelkes fiatalok társaságában

ismerkedett a néptánccal, népzenével, népdallal, a gyermeki világ és a felnőtt élet népszokásaival.

A Muharay Együttes, a Néphadsereg Együttes, majd 1953-tól az Állami Népi Együttes táncosaként - közben az ELTE Bölcsészkarán a magyar néprajz szakot is végezve - „szórakozta”, táncolta végig élete egyik igen jelentős szakaszát. Ezt az úgynevezett szórakozást nagyon komolyan vette. Önmagának támasztott szigorú elvárásokkal dolgozott a színpadon, az egyetemen és gyűjtőmunkájában is, de magasra tette a mércét tanítványai számára is. Szigorúan és következetesen ragaszkodott a munkában - és ez még ma is így van - az igényes, szakmai és emberi szempontból egyaránt korrekt megvalósításokhoz.

Mint néprajzos sokat járt gyűjteni és ebben a munkájában is mindig hangsúlyt helyezett a gyermekek életének, szokásainak megismerésére, arra, hogy milyen helye van a gyermeknek a családban, a paraszti világban.

A gyermekjátékok, a mozgásos, táncos népi játékok széleskörű megismertetésében elvitathatatlan úttörő szerepe volt Keszler Máriának. Az Állami Népi Együttesben töltött színes, és színpadi szereplésekben gazdag évek után a Népművelési Intézetbe kerülve adja a számára az Élet azt a nagy lehetőséget, hogy hivatalból, főállásban is foglalkozhasson a gyermekekkel és a tánccal együttesen.

Kedves és tiszteletreméltó kitüntetettünk tudott is élni ezzel a lehetőséggel. A gyermekmozgalom művészeti nevelése iránti elkötelezett partneri közreműködésével, koreográfiai pályázatokkal, gyermek néptánc fesztiválokkal teremtette meg a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején azokat az alkalmakat, amelyeknek köszönhetően a néptánc, a népi játék, a népdal és a népszokások hagyománya nem szakadt meg, hanem a legifjabb nemzedékeknek is módjuk volt a múlt értékeinek megismerésére, elsajátítására. Kitűnő pedagógiai munkásságának köszönhetően ma is sok tanítványa folytatja a Tőle tanult tartalmas munkát.

Keszler Mária lelkes, lelkiismeretes és nagyon igényes tevékenységét, munkásságát számtalan tanulmány, beszámoló, újságcikk támasztja alá. Különösen nagy kincs kitüntetettünk szerkesztésében, a Muharay Elemér emlékére ajánlott „Magyar népi gyermekjátékok” című kiadvány, amely a Tankönyvkiadó gondozásában sokszoros kiadást ért meg, és napjainkban is keresett irodalma a gyermekekkel foglalkozó oktatóknak. Az óvónők, pedagógusok, népművelők, gyermek együttesek vezetői mint a „Népi játékok Bibliáját” forgatják és használják a XXI. század elején is.

Keszler Mária táncpedagógusi   tevékenysége során nagy érdeklődéssel fordult a nemzetiségek néptánc, népi játék, szokás és hagyomány világa felé is. Felnőtt és gyermek nemzetiségi együttesek, nemzetiségi fesztiválok, és táborok munkáját segítette kitűnő szakmai ismereteivel.

Nyugdíjazása után is töretlen lendülettel, a gyermekek és a néptánc, népi játék iránti szeretetével, óriási felkészültségével adott helyes szakmai irányt a gyermekközösségek hagyományt átörökítő tevékenységéhez.

Ha néptáncról, népi játékról van szó, Keszler Mária kortalanná válik, mintegy varázsütésre felragyog az arca, új fény gyúl a szemében, gyönyörű tartása még szálfaegyenesebb lesz, és pille könnyedséggel mutatja a lépéseket, énekli a dalokat és fogja kézen a gyermekeket, vagy a tanulni vágyó felnőtteket.

Őszinte szívből kívánjuk Neki, hogy mielőbb erősítse meg SZÍV nevű kismotorját, mert még sok a tennivalója a jövő nemzedék körében, és mi is szeretnénk a Társaság programjain ismét sok szeretettel üdvözölni.

Tisztelettel, megbecsüléssel és nagy szeretettel gratulálunk Neki a Kiss Áron-díjhoz.

F. Tóth Mária