Játéktörténet

«Vissza a kiadványok listájához

Kalmár Ágnes:

"Grabóka" műhelye Budapesten

A XX. század első évtizedeinek hazai játéktervező iparművészetéről elsősorban írott forrásokból értesülhetünk. Kivételt jelent ez alól Grabowieczky Leon festőművész és rajztanár "Grabóka" műhelye, melyet teljes egészében rekonstruálhatunk a fennmaradt tervrajzok, tárgyak, leírások és fényképfelvételek alapján.

Grabowieczky Leon 1881. február 16-án született Budapesten, és 1968-ban itt is hunyt el. 1899-1903 között az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző növendéke volt. Tanári tevékenységét a Szamosújvári Állami Főgimnáziumban kezdte, majd közel másfél évtizeddel később, 1919 novemberében tért vissza Budapestre. Ezt követően a Kőbányai Szent László Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban tanított nyugdíjba vonulásáig, 1938-ig.

Az első fajátékokat Szamosújváron készítette. Van közöttük nyuszi, csibe, cica, madár, valamint "Pöttyemberke" is: a testetlen darabokon az anyagba szúrt finom tűpettyek együttese alkot virágos ornamentikát.

Budapesten 1920-ban alapított műhelye éveken át a gimnázium épületében működött; 1924-re már képzett és állandó munkásokkal rendelkezett. A kereslet egyre nőtt, és a művészi kivitelű festett fajátékok külföldre is eljutottak.

Grabowieczky Leon játékokról alkotott első elképzeléseit rajzok dokumentálják, melyeken az ornamentika jelenléte a meghatározó. E játékterveken ötvöződik a népmesék világa és a tárgyalkotó népművészet díszítő motívumkincse.

A gazdag formai megjelenés mellett a játékok szerkezete is egyéni elképzelés szerint alakult. A legtöbb emberes állatfigura rétegekből állt, a törzset körülvevő oldallapok helyet hagytak a fejrésznek, valamint az apró szegecsekkel csatlakoztatott végtagoknak, így öt lemez ad ki egy-egy játékot, melynek plasztikusan kialakított, csiszolt felületét élénk színű fedőfesték borítja. A tárgyak másik csoportját alkotják a két farétegből összeállított alakok, melyek lépő figurákat ábrázolnak. A legegyszerűbb darabok az egyetlen falemezből kivágott, festett fajátékok. Ez utóbbiak egyetlen tagja sem mozdítható, ékességük a festősablonok segítségével díszített sima felület. A "Grabóka" játékok fontos jellemzője volt az igényes, művészi festés; a palettán szerepelt többek között a bíbor, a vörös, a királykék, a búzavirágkék, a körösi türkizkék, a viola, a narancs, az ezüstszürke és az arany.

Grabowieczky Leon a játékszereket gyártás céljára tervezte, minden egyes játékhoz mérnöki pontossággal megtervezett minták és sablonok tartoznak. E szép formájú és arányú játékok mégis egyedi, művészi kivitelüknek, a kézimunka nyomainak köszönhetik különleges értéküket.

A XX. század első évtizedeiben művészeti írók meghatározó gondolatai és jeles művészek munkái adtak mintát hosszú évtizedekre a következő nemzedékeknek, a művészi játékok, gyermekkönyvek és bútorok tervezése és igényes kivitelezése etikai kérdést is jelentett az akkori alkotók számára. Mindezek tükrében tekinthetjük e tárgyakat kiemelkedő daraboknak.

Az egykori műhely fennmaradt játéktárgyainak, tervrajzainak és dokumentumainak együttese a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely egyik legrangosabb gyűjteményét jelenti.