«Szerzőink «Vissza a szerző cikkeinek listájához Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény és Kortárs Galéria kiállítása »

Dr. Moskovszky Éva:

Mikulás

Sokezer éve a tél, illetve a téli napforduló tája a vigadozások, ajándékozások ideje. Megünnepelték egy év vagy vegetációs időszak lezáródását, s egy újnak kezdetét; a legrövidebb napon ülték meg a fény ünnepét, mert ettől kezdve hosszabbodnak a napok: a Világosság legyőzte a Sötétséget. A kereszténység elterjedése sem tudta kiszorítani a régi szokásokat, azért, hacsak azokat nem tartották erkölcsteleneknek, az Egyház igyekezett azokat egyházi ünnepekhez kapcsolni. Európában az ősz volt a betakarítás, a jószág hazahajtásának ideje, a téli időszakban kevesebb volt a gazdálkodók munkája. Több idő maradt a pihenésre; ha jó volt a termés, lakomázásra, és a hosszú, téli estéken családias, víg szórakozásra.

A víg, ajándékosztó ünnepek általában december 6-tól, Miklós napjától január 6-ig, Vízkereszt vagy Háromkirályok napjáig tartanak. Az Egyház legnagyobb ünnepe a téli időszakban a karácsony, Jézus születése, de az ajándékozás korántsem szorítkozik erre az egyetlen napra. Az európai néphitben, népszokásokban több, jókat jutalmazó, rosszakat fenyítő férfi vagy női alak - a télapó mellett "télanyó" is jár ilyenkor körül, akik nagyobbrészt Szent Miklós, illetve Szent Lucia, Luca alakjával olvadtak össze. Továbbá éltek egyes német vidékeken a Frau Hollék vagy Perchták,- germán istennők leszármazottai - s a Knecht Rupprechtnek vagy Pelzmärtelnek nevezett bundás-kucsmás, hosszú szakállú, gyermekeket ijesztgető és ajándékozó figurák. A halberstadti gyerekeknek helyi Mikulásuk volt Buko, vagyis Burkhardt, a jótékony középkori püspök személyében.

Hiteles hagyomány alig maradt fenn Nikolaosznak, a kis-ázsiai Myra püspökének életéről, annyit tudunk róla, hogy püspökként részt vett a niceai zsinaton, 350 táján halt meg, és egész életében nagyon jótékonynak ismerték. Ez utóbbi tény az oka, hogy halála után legendák fonódtak alakja köré. Tisztelete ereklyéinek Bari városába való átvitelével a nyugati egyházban is meghonosodott. Magyarországon kultuszát a keleti és nyugati egyház egyaránt terjesztette. December 6-a, Szent Miklós ünnepe, a magyaroknak ősi jeles napja. A középkori Magyarországon a hatvanat is meghaladta azoknak a községeknek a száma, amelyeknek Miklós volt a névadója, és több, mint 250 templomnak lett védszentje hazánkban, de minden nagyobb templomban szenteltek egy oltárt tiszteletére. Napjainkra is számos olyan középkori freskó és oltárkép maradt fenn, amely legendáit ábrázolja. Ezek közül többön látható, hogyan csendesítette le Miklós a háborgó tengert, s hogyan bírta rá a kereskedőket arra, hogy búzájukat az ő éhező híveinek adják el. Azok is jól jártak, mert akármennyit is raktak ki a hajókból, nem látszott híja a búzának, s az éhező népnek szétosztott gabona is kitartott jövő aratásig. - Ezért lett aztán Miklós a hajósok, kereskedők, molnárok védszentje, s mint ilyen, a középkorban igen népszerű a az Északi és Keleti-tenger partvidékén, Németalföldön, Dél-Itáliában, s a Rajna, Visztula és Duna mentén. A Nyikoláj az egyik legnépszerűbb orosz keresztnév volt.

A legendák kiemelik Miklós jótékonyságát, titokban tartott adakozásait. Egyszer - mondják - egy elszegényedett nemesembernek három lányát úgy mentette meg a nyomortól és gyalázattól, hogy éjszaka ablakukon kendőbe kötött aranyakat dobott be. Ezért ábrázolják kezében könyvvel, amelyen zacskóban arany van, vagy három aranygömb: így látjuk őt középkori magyar szárnyasoltárokon is. Egy másk legendájában egy elrabolt és rabszolgának eladott gyermek szabadul ki és kerül vissza szüleihez a szent közbenjárására éppen Miklós ünnepén. Egy népszerű legendája későbbi ezeknél, és francia földön keletkezett. Három vándorló diák egy vendégfogadóban száll meg; a gonosz fogadós, pénzt sejtvén náluk, megöli őket. A szörnyű históriának jó vége lesz: a szent püspök, aki koldus képében éppen arra jár, felfedi a gaztettet, s feltámasztja a három ifjút. így lett aztán Szent Miklós a gyermekek, diákok védszentje Európa-szerte, így Magyarországon is. 1529-ben Péchy Ferenc így fordít le magyarra egy latin himnuszt:

Légy most segétség Szent Miklós minekünk, 
Kik idnepedet és téged tisztelünk, 
Légy te Szent Miklós tanuló fijaknak
Mi segedelmünk.

A középkorban a diákok játékos ünnepségen "gyermekpüspököt" választottak maguknak. Ennek napja a XIII. századtól kezdve december 6-a lett. Ekkor alakult ki a Miklós járás is: egy püspökruhába öltözött ember betér azokba a házakba, ahol gyerekek vannak, és vizsgáztatja, megimádkoztatja, majd érdemük szerint megjutalmazza vagy virgáccsal megfenyíti őket; ez utóbbit a kíséretében lévő ördög hajtja végre. A legendában Miklós láncra veri az ördögöt: ezért jelenik meg láncos ördöggel. A dunántúli magyar népi játékokban Láncos Miklósnak hívják. Palócföldön is szokás volt a Láncos Miklós-járás, Dugonics András pedig azt írja, hogy az ördög láncainak csörgésére a szegedi gyermekeket "szinte kiüti a nehézség". Száz évvel ezelőtt így toppant be a Mikulás a szegedi házakba:

"Rontom-bontom-csontom
Csörgő-börgő lánccal jöttem. 
Van-e jó gyerök a háznál? 
Van-e rossz gyerök a háznál? 
A jónak kaláccsal, 
A rossznak virgáccsal."

A megszeppent gyerekek nevében édesapjuk bizonygatta, hogy jók a gyerekek: keveset tanulnak ugyan, de sokat esznek.

Nyugat-európai hatásra kezdi az ajándékot nálunk is csizmába, cipőbe rakni Miklós. A "Mikulás" elnevezést a szlovákoktól vettük át a "krampusz"-t az osztrákoktól.

Érdekes kép ábrázolja a Miklós-napot Mária Terézia családjában. A művésznő nem volt más, mint egyik lánya, Mária Krisztina, édesanyja kedvence, aki mint a magyar helytartótanács elnökének, felesége sokáig élt Pozsonyban és megfordult Budán is. A kép mintájául egy németalföldi festmény szolgált, de a főhercegnő kissé átformálta. A képen a felséges papa, Lotharingiai Ferenc császár, háziköpenyben kortyolgatja a kávét, amelyet maga a császárné-királynő főzött. A népes családból csak négy gyermek van a képen, egy nagyobbacska lány, nyilván maga Mária Krisztina - Mici, ahogy a csalában becézték. Egy-egy jó kis főherceg és főhercegnő örvendezik a babának, katonának, mézeskalácsszívnek, a rossz kis fenség meg, aki virgácsot kapott a cipőjébe dugva, ugyancsak bömböl.

Az amerikai gyerekeknek azért a Mikulás hozza a jézuskát is, mert az első holland telepesek magukkal vitték az Újvilágba a Németalföldön víg ünnepséggel tisztelt szentet, akihez a protestánsok is ragaszkodtak. Amerikában a keverék-néven Santa Clausnak titulált Mikulás a kéményen mászik be, s a kikészített harisnyába rakja ajándékait, mégpedig nem december 6-án, hanem 24-én. A Santa öltözetében nincs semmi püspöki, és mára már értékéből erősen levon, hogy seregestül jár. A Miklósok mennyisége nem akar átcsapni minőségbe. Gyermekkorom láthatatlan Szent Miklós püspöke sokkal életteljesebb volt, mint a most minden utcasarkon handabandázó Santa-tömeg. Az üzlet, a reklám, a hangoskodás elvette az ünnep meghittségét.

Bár Myrai Szent Miklós püspök életében sohasem járt a Sarkvidéken, a finn gyerekek meg vannak győződve róla, hogy az ajándékot osztogató, jóságos téli szellem hazája az Északi Sark, amelyet csak decemberben hagy el, hogy rénszarvasoktól húzott szánján meglátogassa az egész világ jó gyermekeit. Feladatát elvégezvén egy évre újra visszatér a Sarkvidékre.

Francia földön az ajándékot, az étrennes-t, régi római szokás szerint Újév napján osztogatták, a kandalló hamujába elhelyezett cipőbe rakták. Az újévi ajándék - latinul strenum - terjedt el a középkori Magyarországon is. Napjainkra ez a borravaló formáját öltötte, 19-20. századi kártyákon a kéményseprő, házmester, szemetes kiván boldog újévet, és tartja a markát...

A magyar gyerekek most december 6-án édességet: a régi alma-dió-mézeskalács helyett ma már leginkább csokoládét, cukorkát kapnak, a maradandó ajándékokra karácsony estéjén kerül sor. December 13-án, Szent Lucia napján, Magyarország egyes vidékein Luca is hozott a lányoknak ajándékot. Azokban az évtizedekben, amikor igyekeztek a múltat végképp eltörölni, nem volt szabad beszélni szent Miklós püspökről, a Jézuskáról, angyalkákról, hanem behozták a szovjet Télapót, az orosz mesék Fagy apóját alakítva erősen át. Ez eredetileg nem jóságos szellem, igaz, hogy jutalmazni is tud, de akik felkeltették haragját, azokat fagyhalálra itéli.

A Télapó személyével kapcsolatban nagy volt a zavar, mert a magyar gyerekek ragaszkodtak a december 6-i Mikuláshoz, a karácsonyi Jézuskához, angyalkákhoz, és eleinte furcsállották a december 6. után ki tudja hol lappangó, és aztán december 24-én újra felbukkanó Télapót, de az óvodai, iskolai ünnepségeknek köszönhetően megszokták a kétszeri decemberi megjelenést. Észak-Németorszában ismernek azonban már régóta Karácsony apót, ő a kis Jézusnak segít a karácsonyi ajándékok cipelésében. Vízkereszt napján nem a három király hozott a gyerekeknek valamit, hanem Olaszországban a Befana (az Epiphaniából) - félig tündér, félig boszorkány, egyike a Perchtához hasonló, még a pogány gondolatvilágból ittmaradt télanyóknak.

Ami azt illeti, a magyar gyerekek nem tiltakoztak volna akkor sem, ha Szent Miklós napján, Luca napján, karácsonykor és Vízkeresztkor is kapnak valami finom gyümölcsöt, édességet. Feneketlen zsákjuk kellene, hogy legyen Karácsony és környéke ajándékosztó, jó szellemeinek.

A dokumentum elejére