Tanulmány

«Szerzőink «Vissza a szerző cikkeinek listájához

Dr. Moskovszky Éva:

Mackóünnep

Mackóünnep

(Elhangzott 2002. február 2-án, a kiállítás megnyitójaként.)

Száz éves a mackó, sok-sok gyermek és nem kevés felnőtt kedvence. Igaz, hogy születése az 1902-es év őszére tehető, de nálunk Gyertyaszentelő napja a hagyományos medvenap, ezért határozott úgy a Kiss Áron Magyar Játék Társaság, hogy a mai napra tűzi ki a centenárium megünneplését. Reméljük, hogy ezzel hagyományt teremtünk, és ezentúl minden év február 2-án tartjuk meg a mackóünnepet.

Tudjuk, hogy Homérosz születési helyéért hét város versengett - mackónkat csupán négy ország tartja magáénak: az Egyesült Államok, Németország, Oroszország, és Nagy-Britannia. Kezdődött pedig azzal, hogy 1902 őszén az USA két állama között határkiigazításra került sor, és ehhez az expedícióhoz meghívták Theodore Roosevelt Theodore Rooseveltet is, az Egyesült Államok elnökét, azzal kecsegtetve őt, hogy medvevadászatot is rendeznek. Az elnöknek már régen nem volt alkalma, ideje vadászgatni, hiszen egy nagy ország élén állt, és egy nagy család feje volt. Medve ide, medve oda - egy ilyen sportos kiruccanáshoz kedve szottyant. Már a határjárás vége felé jártak, medve meg nem volt sehol.

Egyszer aztán a társaság megpillantott egy fa alatt ülő medvét, amely mézes talpát nyalogatta. Dehogy medvét - bocs volt az istenadta. Az elnök leeresztette puskáját. "Csak nem fogok mozdulatlan célpontra, még hozzá kölyökállatra lőni?!" - Ezt az epizódot a Washington Post karikaturistája, Clifford Berryman, meg is örökítette; az ő Teddy és a medve rajzán a hajtók kötélen próbálják az elnök elé vonszolni a rémült kis állatot; Roosevelt azonban elutasító mozdulattal fordul el a bocstól. A felirat: "Teddy és a medve", Teddy volt ugyanis a közkedvelt elnök beceneve. Nos, Roosevelt számára ez a gesztus sokkal nagyobb népszerűséget hozott, mint bármely vadászzsákmány.

A karikatúrát látván egy brooklyni kis cukorkaboltos, Morris Michtom, aki feleségével együtt saját készítésű játékokat is árusított, egy baba formájú medvét varrt, és kitette a kirakatába. Oroszországból jött és talán az orosz mesék medvéjére, Misára is gondolt közben. Ezt a játékot azonban nem Misának nevezte, hanem Teddy mackójának. Levelet írt az elnöknek, engedélyt kérve arra, hogy az új játékot Teddy-mackónak nevezze. Az elnök nagyot kacagott, aztán azt válaszolta, nem tudja ugyan, mi hasznát vehetik a nevének, de csak használja nyugodtan, Michtom úr és neje pedig szorgalmasan varrogatta a Teddy-mackókat, nem is tudtak eleget tenni a keresletnek.

Ebben az időben azonban már Németországban is készültek játékmedvék. Giengen-an-der-Brenz városkában egy gyermekkora óta béna varrónő, Margarete Steiff először kis unokaöccsei számára varrt filcből, plüssből játékállatokat, aztán ezek sikerén felbátorodva teljesen áttért a játékállatok termelésére, és több varrónőt alkalmazó üzemet szervezett.

Az unokaöccsök felnövekedtek és átvették Margarete nénijüktől az üzem vezetését, 1902-ben az ügyesen rajzoló Richard Steiff vázlatkönyvével az állatkertet járta, és azon törte a fejét, melyik állatot lehetne játék formájában megjeleníteni. Eddig csak négy lábon álló, többnyire kerekeken húzható játékállatkákat ismertek, Richard Steiff azonban úgy gondolta, hogy olyan állatfigurára volna szükség, amely megjelenésével az emberre hasonlít. Nos, a medve két hátsó lábán is tud állni, járni, és bumfordi alakjával jó lenne a fiúk babájának. A nagynéni üzemében mackókat kezdett gyártani, de a játékvásáron bemutatott kis fickókra nem akadt vevő. Egyszer aztán visszajöttek az amerikai kereskedők, nemcsak a készletet vásárolták fel, hanem nagy megrendeléseket tettek, "Teddy mackója" óriási siker lett. 1907-ben már egymillió mackó készül Németországban, nagyrészt exportra. 1912-ben a Titanic tragédiája után fekete mackókat készítettek - nagyon gyászos ötlet volt... Közben az Egyesült Államokban is gyárrá nőtte ki magát Michtom úr kis boltja.

És Anglia? Nos, a legendák közé kell sorolnunk azt a hiedelmet, hogy Teddy névadója a walesi herceg, a későbbi VII. Edward volt. Egy mackó azonban Angliából indult el diadalútjára, bár két dimenzióban - és ez Micimackó, A.A. Milne két gyerekkönyvének hőse. Az író kisfiának, Christopher Robinnak játékállatai elevenednek meg és indulnak el a világ minden tája felé. A magyar fordítás Karinthy Frigyes jóvoltából klasszikusra sikerült, Christopher Robinból azonban Róbert Gida lett, Winnie-the-Pooh-ból Micimackó és így tovább. Ki hinné - a Micimackó-könyveket latinra is lefordították. Hogy ki? Természetesen magyar ember, Lénárd Sándor, a Dél-Amerikában élt orvos, író.

Hogy azonban Magyarországon miért nem lett a mackókból Teddy, annak oka az, hogy az amerikai elnök mackókalandja idején már a magyar gyermekek kedvence volt az emberszabású medve. Sebők Zsigmond mesefolyamában népszerű figurává formálta Mackó urat, aki máramarosi otthonából Budapestre látogat, és sok kaland hőse lesz. Az emberek, a könyvben úgy látszik, nem ütköztek meg azon, hogy egy magyar ruhás, csizmás medve jár-kel az utcákon és beszél - természetesen magyarul. No és nagyon mély hangon.

Más ifjúsági írók, így Sas Ede, szintén gyártották a mackó-könyveket, a gyerekek pedig boldogan falták Dörmögő Dömötör, Tányértalpú Barnabás és a bocsok, Dorka és Zebulon, Bendegúz és Töhötöm kalandjait. Ezeket a neveket aztán gyakran adták a gyerekek játékmackóiknak is, a Teddy szóba sem jött. Magyarországon is készültek nagyon szép mackók többek között az 1920-as, 30-as években a budapesti Hoffmann nővérek műhelyében.

A 20. század második felében Dörmögő Dömötör egy gyermekújságnak kölcsönözte nevét, és ki ne ismerné Vackort, a piszén pisze medvebocsot? Doktor Bubó érzelmes asszisztensnője, Ursula után sok mackólányt neveztek el. Nem tudom, hogy a gyerekek gyűjtöttek-e aláírásokat visszakövetelve a TV-macit, vagy a fogorvosok, de régi, kedves barátunk visszafoglalta helyét. Ha valaki azt hiszi, hogy Tandori Dezső "Medvék minden mennyiségben" című verseskötetében medvevadászatról lesz szó, az nagyon téved!

A végén Kerényi Gráciáról, Kerényi Károly lányáról szeretnék beszélni. Gráciával együtt jártam a Szilágyi Erzsébet leánygimnáziumba, együtt tanultunk ógörögöt, jóban is voltunk, mégsem árultuk el egymásnak titkunkat, hogy nagylány létünkre mackórajongók vagyunk. (Biztosan tudományosabbnak hangzott volna, ha ezt ógörögül arktofiliának nevezzük.) Nos, nekem volt egy nagy Dorkám, őt édesanyám varrta, és szilágyis dirndlit viselt, egy kis Zebulonom, és 15 éves koromban láttam meg Mukit és Cukit. Ők ma is nálam laknak.

Grácia kislány korában kapott, - elveszett mackója helyett - egy új kis medvét, de akkor visszautasította. Eldugta egy szekrény mélyére, és csak 16 éves korában vette elő. Csodák csodája, most megszerette a kis fickót, Bandinak nevezte el. A mackó több, mint játék: bizalmas barát, titkok tudója. Grácia Bandinak olvasta fel verseit, panaszolta el bánatait, újságolta el örömeit.

1944-ben mindketten elsőéves egyetemisták voltunk, amikor a németek bejöttek. Ezt tragédiaként éltük át és borzasztó érzés volt a tehetetlenség, Grácia az egyetemen több diáktársa előtt beszélt erről - és ezek közül valaki feljelentette. Gráciát mint veszedelmes összeesküvőt, bebörtönözték. Sikerült azonban egy kicsempészett cédulán megkérni édesanyját, hogy küldje be hozzá Bandit. És csodák-csodája, Bandit meg is kapta, és a rabok "a mackós kislány" néven emlegették Gráciát. A rabtársak egyike volt Karádi Katalin.

A német börtönőrök között volt egy fiatalember, Hans. A rabok csodálkoztak, hogyan kerülhetett ez a helyes fiú az SS-ek közé. 1944-ben azonban már kevés volt az önkéntes jelentkező a hírhedett alakulatba, átirányítottak hát jónéhányat a sorkatonák közül is. Próbált volna valaki is tiltakozni ... Hanzi, amennyire tudta, igyekezett a rabok sorsán könnyíteni. Láthatólag megtetszett neki a mackós kislány, ha közeledett a folyosón, fütyülni kezdett egy kis dalt, ha odaért, énekelte is: "A haja szőke, a szeme kék". Szóba persze nem elegyedhetett a fogollyal, ez mindkettejükre végzetes lett volna. Csak néhány hétig tartott ez a románc, Gráciát átirányították - azt még Hanzi sem tudhatta, hogy Auschwitzba. Egy titkolt, futó kézszorítással búcsúztak - ez volt az első és utolsó közöttük.

A politikai fogoly mackójával megérkezett a haláltáborba. Ott a fürdőben mindjárt az elején egy szlovák kápó-lány elvette Bandit - azt ígérte, hogy visszaadja. Nos, Grácia ekkor látta utoljára kedves mackóját. A politikai foglyok blokkjában főleg lengyelek voltak - itt tanult meg Grácia lengyelül, itt szerette meg a lengyeleket egy életre szólóan. Egy középkorú lengyel rabtársnőjétől, aki több hírhez jutott, azt hallotta, hogy a gyerekblokkban egy sárga mackóval játszanak ... A kápó-lány hát mégsem volt olyan gonosz, mint gondolták. Elvette ugyan Bandit Gráciától, de odaadta a gyerekeknek.

Grácia túlélte Auschwitzot. Idehaza aztán lengyelből és ógörögből fordított prózát és verset, de maga is írt költeményeket. Megverselte Bandi történetét is - és egymás után jöttek a címére a mackók. Egyszer az Egyesült Államokból is érkezett egy gyönyörű maci. A hetvenes években Magyarországon kitört egy Karádi-láz, hallgatták, gyűjtötték lemezeit - az akkori politika nagy bosszúságára. Egy készséges újságíró lapjában ki is gúnyolta a Karádi-rajongókat és a színésznő-énekesnőt magát is. Grácia erre levelet írt az újságnak: az emberséget igazán a börtönben lehet megismerni, és ott hozzá nagyon jó volt Karádi Katalin. Ezt az írást le is közölték, és valaki elküldte a kivágást New Yorkba a művésznőnek. A gyönyörű mackót ezután küldte Karádi Gráciának ezzel a szöveggel: Kedves mackós kislány - itt küldöm Bandi II-t. Grácia mosolyogva ölelte magához a macit. "Bandi csak egy volt. Őt Hanzinak fogom hívni."

2002. február 2.