Igaz mese

« Szerzőink « Vissza a szerző cikkeinek listájához

Rocháné Büdy Annamária

Magdi baba és Mackó

A Szerző fotóival.

Egyszer régen megszületett Magduska. Irma Mámutám és Andor Apa szívét nagy boldogság telítette és örömükben akkor ajándékozták neki Mackót. Mackó szépen belesimult a kisbaba karjába, kicsi volt, szerény volt, de épp olyan meleg barnaszemű, mint az újszülött kislány! Magduska, amikor kinyitotta a szemét egy-egy álom után, első pillantása Mackóra esett. Hűséges társa volt.

Mackó« Mackó

Nőtt, nőddögélt a kislány és anyukája gyakran elvitte a nyíregyházi Liebner bácsi játékkereskedés kirakatát nézegetni. Hej, a kislány nagyon vágyott egy szép porcelánbabára! Mackó súgta neki, hogy hármasban vidámabban játszhatnának, mindhiába, mert Magduska szüleinek nem tellett rá. Az összes fel- és lemenő nagybácsik és nagynénik ismerték a kislány, s Mackó kívánságát, de nem volt mit tenni, jól kellett viselkedni és várni, várni kellett.

Reményt keltő és édes volt ez a várakozás, hátha holnap, hátha holnapután.
- Hisz, Mámutám jól viselkedtem, voltam veled a piacon, a kis csuhészatyromban és kis kosaramban épp két paprika és három paradicsom fért el! Kisseprőmmel már ki is söpörtem a babasarkot!

Néha, Magduskát rövid időre a szomorúság ragadta hatalmába: - Talán mégsem? - Olyankor Mackóval beszélték meg a dolgokat, és Mackó mindig ugyanazt a tanácsot adta: - Ha erősen, kitartóan kívánod, és mindent megteszel, bízhatsz, álmod valóra válik!

Az a bizonyos kis csuhészatyor
« Az a bizonyos kis csuhészatyor

Eljött a karácsony, nagy hófergeteggel dúlt odakünn az északi szél. Csengő csendült a meleg szobában és Magduska ünneplőben, illedelmesen belépett, s lelke egyszeriben betelt a gyertyáktól csillogó karácsonyfa láttán. "Mennyből az angyal...", "Pásztorok, pásztorok...", "Oh Tannenbaum, oh Tannenbaum...". Oh, de szép kis kabátka, ruha, cipő! De, jaj...! Baba nincs az ajándékok között! Mackó súgta: - Ma született a Jézuska, örülj! És Magduska örült, de mit lehetett tenni, továbbra is vágyakozott.

Másnap elcsitult a hóvihar, és a gőzössel vendégek érkeztek. Magduska Ilka nagynénje és Magda unokanővére. Ilka néni körülményesen kihámozta magát a bundából, a csúszós út fáradalmaitól nagyot sóhajtott, majd lehajolt Magduskához és a kezébe adott egy nagy csomagot. A csomagban doboz volt, a dobozban selyempapír..., a selyempapír között, pedig... valaki!

Magdi baba« Magdi baba

A "Valakinek" szőkés-barna igazi haja volt, nagy barna szemeivel barátságosan tekintett Magduskára. Barna bársonyruhája, kis cipellői eleganciát sugalltak. Fogait csillogtató ajkait félig nyitva suttogta Magduskának - Itt vagyok!

Magduska Mackót letette a fotelre, és nagy áhitattal kiemelte az annyira óhajtott porcelánbabát. - No, mi lesz a neve? - kérdezte Ilka néni. Mackó súgott - Magdi. - Hát persze! Magdi! Hisz annyira hasonlít rám!

Magduska Magdit magához ölelte, de Irma Mámutám rögtön figyelmeztette.
- A porcelánbaba törékeny jószág, vigyáznod kell rá!
- Mámutám, "nadon vidázok rá"- ígérte a kislány.

Így is történt, de hogy szavamat össze ne keverjem, azon a délutánon még történt valami.

A babát Magduska leültette a fotelre, és Mackót kapta föl. - No, most már hármasban játszhatunk, látod? Ebédet főzök, mesét mondok nektek, elringatlak benneteket, kimosom a ruháitokat, ... - Te Mackó! Magdi baba annyira fess! Nem adnád neki kölcsön azt a kis horgolt kabátkát, ami kisbabakoromban az enyém volt és most te használod?

Mackó nem volt irígy természetű, no meg ő bíztatta Magduskát az új jövevényre. Belátta, Magdi babán jobban mutat az a finoman horgolt kabátka.
- Hát persze, neki jobban áll, no meg nekem itt van a meleg bundám. Különben is, én már használtam egy darabig, mostantól legyen az övé.

Magdi baba és Mackó sok vidám önfeledt órát és napot szerzett a kis Magduskának, aki felnőve sem feledkezett meg róluk. Óvó, védő dobozba kerültek és költözködéseket, borzalmas bombázásokat, háborús éveket, katonai megszállást, az 56-os felkelést elszorító lövöldözéseket éltek túl együtt Irma Mámutámmal, Andor Apával és a fiatal Magdussal.

Egyszerre, Magdus megint babázott, de nem Magdi babával, se nem Mackóval, hanem most már a saját igazi kisbabájával, Annuskájával. Annuska cseperedett, óvatos, gondos kislánnyá nőtt, amit saját szépen tartott babáival is bizonyított.

Irma Nagymama, Magdus Édesmama összedugták fejüket, és határozatot hozott a családi asszonytanács: - Itt az ideje bemutatni Magdi babát és Mackót Annuskának!

Magdi baba és Mackó újra ott ültek együtt a színes kis villanyégőkkel pompázó karácsonyfa alatt. Annuskát elámította a bölcs patina, ami Mackót vette körül, nem is vette észre kopott szőrzetét, meleg szemei ragadták meg, a nagyon szeretett mackókból kisugárzó lélek.

Magdi baba gyönyörű volt. A napba lehetett nézni, de őrá nem! Sosem látott törékenysége, finom rajzolatú arca, még ódivatú ruhája is nagy hatással volt Annuskára.

Ám, Annuska ritkán játszott Mackóval és Magdi babával. Féltette őket. Ilyen babája és macija egyik barátnőjének sem volt. No, és ezek Édesmama gyermekkori játékai voltak. Annuska szemében mackókirály és babakirálynő. Nem ehettek homokebédet, csak képzelt finomságokat, nem ülhettek babaszéken, csakis magaslaton, nem öltözhettek más babák levetett babaruháiba, csakis csipkébe, bársonyba.

Annuska Annussá nőtt, elköltözött, óceánok felett repült, újszülött Gézuka-Bandikájával babázott, de egyre a bolhapiacok, régiségboltok babáit, játékait leste. Kissé szégyenkezve, hisz kilátott már anyányi asszonyt régi játékok után sóhajtozni. Magdus Édesnagymama gyakran ment látogatóba, s eltelt egy kis idő, míg nagy elhatározásra jutott: - Annus, nézd mit hozott a Jézuska!

S uramfia! Az Annus készítette díszekbe öltöztetett környezetvédő műfenyőfa alatt ott ékeskedett Magdi baba és Mackó.

Annus kérdőn tekintett Magdus Édesmamára, hisz, amikor elköltözött otthonról, Édesmama újra becsomagolta féltett gyermekkori játékait, s tovább őrizte őket. Annus tudta, Édesmama nehezen válik meg tőlük, hisz az egykori édes gondtalanságára emlékeztetik.

- Annus, nálad jó helyen lesznek. - mondta Magdus Édesmama.

Magdi babát Annus régi babáival együtt vitrin őrzi. Most Magdi baba a díszvendég, s Annus látogatói mind megcsodálják. Lehet is, mert immár 80 éves ő, és a szép német Heinrich Handwerk gyártmányú baba értékét szinte naponta növeli.

Mackó Dörmi és Maci között« Mackó Dörmi és Maci között.

Mackót Annus két nagyobb mackója öleli, igazán jó társaságba került idős korára, élvezi a fiatalabbak dörmögését.

Annus unokát vár és reméli, Magdi baba és Mackó igazi családi ereklyeként öröklődnek majd az újabb és újabb tulajdonosokra még hosszú évtizedeken (tán századokon?) keresztül, ezzel az igaz mesével együtt, melynek itt a vége fuss el véle!

Xalapa, Mexikó, 2003. július 22. (Magdolna nap).