Ági

« Szerzőink « Vissza a szerző cikkeinek listájához

Ági

Ő kilenc éves volt, zeneibe járt és magabiztosan anyáskodott öccse és az utca szomszédgyerekei fölött. Én öt éves voltam, egyke, nem jártam óvodába. Először egy tálból cseresznyéztünk. Később is, a mai napig.

Budapesti házukhoz nagy gyümölcsös kert tartozott nyárikonyhával, veremmel. Ott aztán lehetett elmerülten babázni, bokor alá fekve gyümölcsöt harapni, öccsével hármasban háborúsdit játszani, s ha kitették a megkopott régi fürdőkádat a kert közepére, "bálnásdit" is játszottunk a nagy nyári melegben.

Ő komoly felelős volt már, néha órákig vártam rá, hogy befejezze a rábízott házimunkát és induljunk a kert fantáziavilágába. Énekeltünk, labdáztunk, körtáncot jártunk, bújócskáztunk.

Megunva, egy nyáreleji napon azt találtuk ki, hogy a szomszédos szabad telken veteményeskertet csinálunk. Kaptunk apukájától magokat, s elvetettük a felkapált földbe. No, lett is azután napraforgónk, kukoricánk, borsónk, babunk, még pipacsunk is bőven.

Ági a kukorica csövéből babát tanított készíteni nekem. Befont copfja (persze fonni is ő tanított) kukoricahajból lett, s ruhája csuhé. Néha színes maradék rongyba csavartuk a pólyást nagy gonddal. Szépnek láttam őket, annak ellenére, hogy otthon kényes-fényes babák sorakoztak a játéksarokban. Még szebbre sikerültek azok a rövidéletű gyönyörű pipacsbabák, amiket még ma is meg tudok csinálni becsukott szemmel.

Majd cipődobozt rendeztünk be gyufásskatulya szekrényekkel, papírfüggönyökkel. Bogáncsból csináltunk hozzá ágyat, fotelt, székeket, asztalt. Azután szétkapkodtuk és egymás hajába dobáltuk, sikoltoztunk, fogócskáztunk.

Lucernavirágból koszorút fontunk, pitypangból láncot, gyűrűt, közben régi gyermekdalokat énekeltünk.

Papsajtból kereplőt szerkesztettünk. A "békalevelet" megnyomkodtuk körben, és ha már a vékony hártyája elvált a húsos levéltől, belefújva brekegő hangot lehetett kicsiholni belőle.

Verőfényes nyarakra emlékszem. Ha néha zuhogott, kiálltunk tárt karokkal forogva fürdeni. Valami ősi pogány szertartásra emlékeztet ez a zivataros menydörgéses zuhanyozás.

Egyszer szüleim meghívták Balatonmáriafürdőre, sátorozni a nádas közelében. Ő ott is föltalálta magát. A nád leveléböl egy-két hajtással csónakokat, vitorlásokat kerekítettünk. Lassított felvételként járva a nádasban figyeltük a vízipókokat, ebihalakat. No, azután a piócák csak úgy csüngtek rajtunk, de mi hősiesen leráztuk őket.

Sümegen gesztenyét gyűjtöttünk, abból otthon ősztájon, állatkertet, emberkéket eszkábáltunk.

Télen rongybabákat varrtunk, mindig volt mit tennünk, soha nem unatkoztunk.

ÁGI BARÁTNŐM, így csupa nagybetűvel, ma is szeret még ezt-azt varrni, az ő kutyabábja kísérte álomba fiamat sokáig. Már kevesebb holmit alkot, de reménykedem, hogy nagymamaként újra elkapja őt az alkotás ösztöne és öröme.

Úgy legyen!

Rocháné Büdy Annamária