Anyukám játszott velem!

« Szerzőink « Vissza a szerző cikkeinek listájához

Színes faépítő 3

Anyukám játszott velem!

Hócsillámos, csöndes este. Lila, kék, ezüst. Fut a szán velem, anyukám húz, szalad. Én ámulok az elsuhanó hóhegyek közt fel-felbukkanó melegsárga fényben játszó ablakok láttán.

Hazaérünk. Anyukám kibugyolál kesztyűkből, sálakból, kabátkákból. Le a csizmácskával!

Lehasalok a színes csíkos csergére, anyukám mellém kuporog. "Színes faépítő 3" építőkockás dobozomból előveszem a halványkék, -piros, -sárga oszlopokat, hidakat, csúcsos tetőket.

Áhá, de nem házat építünk ma! Nem ám! Állatkertet. - mondja anyukám.

Itt a bejárat, itt nyílnak az utak a ketrecekhez. Hohó, de nem is ketrecek! Csak választópalánkok, hogy a látogatók ne háborgassák túlságosan az állatokat. - építek én elmélyülten.

Hát a lakók hol maradtak? - jut eszembe. Jaj, hát valahol itt kell lenniük, no! - kutatok egy dobozban és előveszem kedvenc ólomzsiráfomat, s az egyetlen ólompálmafát melléteszem. Itt lesz az ólomelefánt helye, itt az ólomoroszlán...

Ólomállatok

- Anyu! Kölcsön adod a porcelán tigrisedet egy kicsit?... Köszönöm!... -

Anyukám négykézláb a hátán körbelovagoltat, hisz a póni sem hiányozhat az állatkerti látogatásból! A "póni" nagyon inog, ...inkább kisvonatra szálljunk! - mentem meg lihegő anyukámat kímélő bölcsességgel.

Előveszem zongoránk kerek forgószékét. Sima, fényes, fekete, mint egy mozdony. Ráülök, és az ülőkét kormánykerékként tekerve erre-arra kanyargok utasommal, anyukámmal..."Kanizsára".

Dobozba rendezzük együtt a kockákat, állatokat, a mozdony székké változik.

Le-lecsukódik már a szemem, itt az ideje a meleg cukros tejnek az asztallá-székké alakítható "biliszékben". Nehezen megy le a tej, nem szeretem, ellenkezem. De tudom, most jön az ágyban a mese és gyorsítom a kortyokat.

Anyukám átölel, mutatja a Többsincs királyfi ábráját a nagy könyvben. Puhaság, mese, duruzsolás, meleg, táltos álom...

Anyukám játszott velem!

A szerző fotói.

Rocháné Büdy Annamária