1956 emlékezete

JÁTÉKOK AZ ÖTVENES ÉVEKBŐL
EMLÉKEIMBEN ÍGY ÉL 1956

Köszöntjük az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóját.

Szeretettel várjuk kedves látogatóinkat 2006. október 20-án délután 5 órakor a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhelybe,

JÁTÉKOK AZ ÖTVENES ÉVEKBŐL

kiállítás megnyitó ünnepére, és egy játékokkal, énekekkel, versekkel kísért közös beszélgetésre, visszaemlékezésre.

Az "EMLÉKEIMBEN ÍGY ÉL 1956",

A Nők a Nemzet Jövőjéért Egyesület által kiírt irodalmi pályázatot értékeli, és a díjakat átadja Engert Jakabné.

A kiállítás megtekinthető 2007. február 17-ig.
Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely
6000 Kecskemét, Gáspár András u. 11.
Tel: 76 - 481 469,
E-mail: muzeumesmuhely@szorakatenusz.hu

A 2006-os év elején közzétett felhívásunkra régi, 50 éves gyermekjátékok, írásos visszaemlékezések és egy hangfelvétel is érkezett, mindegyikük az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc idejéből. Vannak közöttük egyszerű hétköznapi történetek és tárgyak, de olvashatunk megrázó eseményekről is.

Ezúton is köszönjük mindazoknak, akik megtiszteltek bennünket és féltve őrzött kedves tárgyaikat helyezték el a gyűjteményében, vagy hozták el néhány hónapra, hogy látogatóinknak is bemutathassuk őket.

Hónapokkal ezelőtt történt, hogy gyűjteményünkbe került néhány egyszerű játék. Olyanok, amelyeket egykor falusi gyermekek készítettek maguknak a kezük ügyébe kerülő anyagokból: krumplipuska, zuzoló és mogyorófából faragott síp. Az ajándékozó: Újlaki István Csaba, Sárospatakról. Régóta ismerjük őt különböző rendezvényekről, melyeken sajátkészítésű játékaival vesz részt, ő maga mutat be minden egyes darabot, mindig vidám, bőbeszédű és ötletekben kifogyhatatlan.

A múzeumnak elhozott ajándékok mellé most két írást is elhelyezett, válaszképpen az intézmény 1956-os forradalom és szabadságharc szellemét idéző felhívására. Az első írásból megtudhatjuk, hogy a mi ismerősünk egyike volt azon félezer 18-20 éves erdélyi fiatalnak, akire több ezerévnyi börtönbüntetést osztottak ki 1960 végén és 1961 elején Romániában. Bűnük az volt, hogy egyetértettek a forradalom célkitűzéseivel és ezt ki is nyilvánították. Konkrét tetteik kimerültek néhány titkos gyűlésen való részvételben, új tagok szervezésében, röpcédulák készítésében és terjesztésében, valamint falfeliratok festésében. Tizennégy-tizenöt évesek voltak akkor. A mi örökké játszó emberünk egy öt versszakból álló költeményt fogalmazott 1956 címmel. Mindez Nagyváradon történt. A forradalmat követően gyanútlanul teltek napjai diáktársaival együtt. Nem tudták, hogy a hatalom védői gondosan őrzik fényképüket, és csak azt várják, hogy mindannyian betöltsék a 18. esztendőt, hogy letartóztathassák őket. A tárgyalás előtti évet a hírhedt nagyváradi Securitate központ celláiban töltötte hatvan fiatal. A versért 9 év börtönbüntetés járt. Fél év a közeli fogházban, melyet egy központi földalatti politikai börtön követett a Bukarest közeli Zsilaván. Itt töltötte a kiszabott büntetést sok más társával együtt, amelyből végül, elsősorban nyugati nyomásra, négy évet engedtek el.

A nagyváradi születésű egykori fiatalembertől érkezett Rabok kincse történet "életmentő" tárgyakról szól, melyekből csupán a játékokról szóló részleteket ragadtuk ki, kihagyva sok izgalmas, de a témánktól elkanyarodó fejezetet. A továbbiakban az ő szavait idézzük:

"Természetes dolog, hogy a bajba, nehéz körülmények közé került ember mindig igyekszik segíteni magán, a szűk vagy tágabb környezetében található anyagokból eszközöket próbál készíteni. Így van ezzel a börtönbüntetésre ítélt rab is, de még inkább a politikai elítélt, aki igazának tudatában lelkiismeret-furdalás nélkül tölti fogsága éveit..."