Kiállítás
Kiss Áron Magyar Játék Társaság
Örökségem
Szekeres Erzsébet textilművész kiállítása
A Magyarok Házában (1052 Budapest, Semmelweis u. 1-3.) 2006. március 15-től április 14-ig, hétfőtől péntekig naponta 10-18 óráig tekinthető meg Szekeres Erzsébet textilművész varrott faliképeiből összeállított kiállítás.
Megnyitó: 2006. március 15. 17 óra, Bartók terem
Megnyitja: Kovács Gergelyné kultúrtörténész
Közreműködik: Maczkó Mária Magyar Örökség-díjas népdalénekes
A kiállítást rendezte: Lőrincz Ferenc és Seres Imre
Házigazda: dr. Medvigy Endre művészeti igazgató.
Szekeres Erzsébet textilművésznőnk páratlanul sokszínű és gazdag munkásságából az "Örökségem" című kiállítás közel két tucatnyi textilképet mutat be az általa fehér varrottaknak nevezett alkotásokból. A képek képzőművészeti anyanyelvünkön köszönnek ránk, a hagyomány nyelvén, amelynek Kodály szavaival a "formái változhatnak, de lényege ugyanaz marad, amíg él a nép, amelynek lelkét kifejezi".
Szekeres Erzsébet művészi eszmélése óta keresi a magyar művészet formakincsét, önismeretünk alapjait. Mesterei a magyar népi kultúrát ezredévek óta, nemzedékről nemzedékre átörökítő névtelen asszonyok és férfiak és azok a XX. századi képzőművészek voltak, elsősorban a gödöllőiek, akik a népművészet tiszta forrásából merítettek.
Szekeres Erzsébet a magyar népművészet formai hagyományainak újrafogalmazása mellett, a kortárs alkotók közül a magyarság lelki örökségének megjelenítésével is kitűnik. Az alternatív, azaz öntörvényű művészet közösségtagadó, önmegvalósítást hirdető irányzatának uralkodása idején saját közössége, a magyarság igazi lelkét kívánta kifejezni alkotásaiban, öntudatlanul szót fogadva József Attilának:
"Igazi lelkünket, akárcsak ünneplő ruhánkat gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre!"
Kiállított varrott faliképei az életről és életünk nagy ünnepeiről szólnak: a születésről és a halálról, a földről és a mennyről, a hitről és a reménységről, a népről és a nemzetről, a sorsról és a történelemről. Az alkotások néhány kivétellel már a XXI. században készültek. A nyers vászon alapra tisztaságot és fényt sugárzó fonalakkal varrja ki üzeneteit.
Szekeres Erzsébet új korszakának színvilága a fehér megannyi árnyalata, az ég és az éltető vizek kék színe, az arany és ezüst a nap és a hold fényeivel, a lágy zöldek és barnák. A történetekké, imádságokká varrott képeken, itt-ott, mint az emberi testen a könny, az izzadság és a vér cseppjei, apró gyöngyszemek fénylenek fel.
Bibliai békességet árasztanak, akár a "90. zsoltár", akár a Boldogasszony képei. Személyesen hozzánk szólnak. A "Gondviselés palástja" minket is betakar, a nándorfehérvári harang értünk és nekünk is szól, a "Hymnus" a mi nemzeti imádságunk.
A színes meseszőnyegek, a tisztán hagyott alapszínekben szövött kárpitok, a fekete-arany akvarellek, a kézbábok százainak alkotója, a világjáró bélyegek tervezője, Szekeres Erzsébet, most a XXI. század elején egy új korszakával örvendeztet meg mindnyájunkat, a fehér-korszakkal, egy új tisztább és igazabb XXI. század reménységével.
Kovács Gergelyné