"Áll a baba áll, mint egy kismadár"

Gyermekélet, gyermekjátékok a hagyományos paraszti életben

című időszaki kiállítás látható a Nyíregyháza-Sóstói Múzeumfalu jármi kisnemesi házában (4431 Nyíregyháza-Sóstófürdő, Tölgyes u. 1., tel: 42/479-704).
A kiállítás megtekinthető: 2002. augusztus 5-ig hétfő kivételével 9-17 óráig.

A gyermeknaphoz kapcsolódóan a Múzeumfalu anyagából válogattuk össze a gyermekélet tárgyait és fotóit.

Képek a kiállításról

Kiállításunk célja, hogy a gyermekeknek, felnőtteknek bepillantást nyújtsunk egy ma már eltűnőben lévő világ életébe, ugyanakkor a természetes anyagokból készült paraszti gyermekjátékok révén megmutassuk a játékkészítés másfajta lehetőségeit is.

A kiállítás három nagy részre osztható a ház alaprajzi tagolódásának megfelelően.

A bejárattal szembeni pitvarban és a baloldali szobában (hátsóház) enteriőrben mutatjuk be a gyermekélet tárgyait.
A berendezett házbelsőben egy sokgyermekes nagycsalád élethelyzetét szemléltetjük. Az ágyban egy gyermekágyas asszony fekszik, mellette állványos bölcsőben az újszülött csecsemő látható, ajaki pólyapárnában. A "gonosz" távoltartására, a csecsemő kezére régen piros szalagot kötöttek, ezt mutatjuk be a kiállításon is.
A gyermek születése egy szűkebb közösség, a család belső ügye volt, ezért a kapcsolatos történések a ház falain belül játszódtak. A gyermekágyast, az újszülöttet szinte kizárólag nők, a hagyományozódásban fontos szerepet betöltő idősebb asszonyok, komaasszonyok vették körül. A gyermekágyas ellátásáról a komaasszonyok és rokonok gondoskodtak, komaszilkében vitték neki az ebédet. A kiállításban ezt a jelenetet mutatjuk be.

A kisgyermeket - ha már megállt a lábán - állókába akkor tették, ha valamilyen okból nem tudtak felügyelni rá. Az állóka felső deszkájába kerek mélyedést véstek, s ebbe élelmet, "katonát" (szalonnadarabok kenyérfalatokon) tettek a gyermek részére, hogy onnan kézzel kiszedegethesse és elfogyaszthassa.
Amikor a gyermek az állókafélék segítségével állni már jól tudott, kerekes járókát kapott. Ez segítette az önálló járásban.

Ebben a helyiségben mutatjuk be a leggyakoribb gyermekjátékokat, a tolit, hintalovat, babakocsit, kiskosarat. Ezek lakásbeli elhelyezése azt célozta, hogy minél kevésbé akadályozzák az anyát és a ház népét az otthoni munkában. A tűzhely körül az asszonyok felügyelete alatt tevékenykedett a család apraja-nagyja, s itt a melegen helyezték el gyékénylábtörlőre ültetve a gyermekeket, és ide tették a játékokat. A kiállításon kukoricacsutkából összerakott ól, kóróból készített gémeskút és állatkák láthatók.

A bölcsőből kikerült gyermek alvóhelye a sut, az ágy alól kihúzható toliágy, majd a karoslóca volt. A gyermek lakáson belüli elhelyezését elsősorban a társadalmi helyzet határozta meg, amibe a kisded beleszületett.

A pitvarban az anya felügyelete alatt tevékenykednek a gyermekek. Az anya tésztát gyúr, mellette a kislány a kis nyújtódeszkán utánozza. A másik oldalon lévő széken, a legkezdetlegesebb teknőbölcsőben (hordozható bölcső) csecsemő sír. Étkezéskor a gyermekek nem ülhettek az asztalhoz, ebédjüket, vacsorájukat asztalszékhez ülve fogyasztották el. A pitvar hátsó részében a gyermekfürösztést mutatjuk be.

A bejárattól jobbra eső szobában (elsőház) a Sóstói Múzeumfalu hagyományos anyagokból készült játékszereit és játékeszközeit mutatjuk be, nemek szerint elkülönítve. A játékszerek nem és kor szerint különbözőek, de nagyjából arra a szűkebb, hagyományos világra szorítkoztak, amelyben a nép élt, fiuknál gazdasági eszközök, lányoknál a baba, konyha, háztartás. Mindezek mozgatóereje a felnőtt életre való készülődés, a testi, szellemi adottságok folytonos gyakorlásával.
A házi készítésű játékok alapjául a könnyen hozzáférhető, nem nagy értékű anyagok szolgáltak: vessző, gyékény, szalma, csuhé, kukoricaszár, növényi termések, fa, csont, agyag, szőr, rongy, papír, stb. A játékszerek egyik alapvető, s talán legnagyobb múltú csoportját, az élővilágot, az embert és az állatokat utánzó tárgyak jelentették. A gyermek saját készítésű játékszerei kettős feladatot láttak el, hiszen nemcsak a játszás okozott örömet, hanem maga a készítés folyamata is.
Ebben a kiállítási részben külön láthatók a fiúgyermekek játékai (kard, kés, pisztoly, nyílpuska, bodzafa puska, csúzli, parittya, ostor, kisszekér stb.), a leánygyermekek játékai (babák, játékbútorok, konyhaeszközök, edények, gyúróteknő, sütőlapát, mángorló, stb.), végül a fiúk-lányok által egyaránt használt játékok (labda, szánkó, pörgetők, ördöglakat, nádihegedű, fahajduda, fűzfasíp, köcsögduda stb.).
A parasztgyermekek életmódját fényképeken és a néprajzi irodalomból vett idézetekkel illusztráljuk.

Kiállításunk elsősorban a gyermekekhez, fiatalokhoz szól, de szól mindazokhoz, akik gyermekekkel foglalkoznak, a pedagógusokhoz és szülőkhöz, akik valamilyen formában a gyermekek életét alakítják, befolyásolják.

Dr. Bodnár Zsuzsanna