Előadás

«Szerzőink «Vissza a szerző cikkeinek listájához

Zorkóczy Miklósné:

Rongyosláda-kincsesláda - 1.

(Elhangzott a 2001. évi, V. Győri Babakonferencián.)

Kit ne hozna izgalomba közülünk egy szép, nagy láda, tele ronggyal, ami még ha a sajátunk is millió meglepetést tartogat. De rongyos-kincses ládánkat cél nélkül nem poroljuk le - egy születendő baba halvány kontúrjai nyitják ki. Egy baba életre hívása nagy kaland! Örömteli izgalom, elkeseredett tehetetlen töprengés - megéltük már ezt sokan és sokszor.

Boldogan tapasztaltam ez évben a médiák fokozott érdeklődését, a GYŐRI BABAKONFERENCIA lassan nemzeti megmozdulássá lesz. Ennek bármilyen fokon részesévé válni rangot jelent. A magyar babások saját arculatukat most alakítják és abban bízom, ha mindenki tehetsége ügyessége legjavát adja, olyan képet mutatunk magunkról, amelyre érdemes odafigyelni.

A mi lehetőségeink nagyon is korlátozottak. Gondolok itt pont a legtehetségesebb alkotók anyagi helyzetére, ami ugyan siralmas - de! - nagy kincsünk a szegénység!!! Nem töri meg az alkotókedvet, sőt! Lázasan kezdi mozgatni a szürkeállományt, az ügyességet, a képzelőerőt. (Hiszen a csutkababa is lehet fényességes királylány, ha azzá teszik).

Kezdünk végre mi magyarok a múltunk felé fordulni, ismerkedni eleinkkel, kultúránkkal, s a nagy kutakodásban remélem MAGUNKAT is megtaláljuk. A mi múltidézésünk a viseletkultúránkra irányul. A legkorábbi időkről tárgyi, vagy írott emlékekkel nem rendelkezünk, de régészek, történészek, kultúrtörténészek, viseletkutatók közös munkája alkotott egy képet, melynek valóságtartalmát kevés konkrét dolog erősíti meg, de bízzunk a hozzáértők fantáziájában!

Ebben a nagy és nehéz témakörben jómagam csupán annyi részt vállalhatok becsülettel, hogy a kivitelezés technikai részéhez tapasztalataimat hozzáadom. Itt és most CSAK a használatos textíliákról lesz szó. A kiegészítők, ékszerek, díszítőelemek mind külön nagy témakör.

Úgy vélem szerencsésebb, ha ez a rövid áttekintés, nem történelmi, hanem művészettörténeti korok szerint halad, mivel a különféle stílusirányzatok a viseletkultúrában meghatározó módon nyilvánulnak meg.

A HONFOGLALÁS KORA

A Kárpát-medencébe egy színt és pompát kedvelő keleti népcsoport érkezett. A férfiak és nők hasonló formájú és színű öltözetet viseltek. A "bugyogó" és a kaftán (különféle bőr és szőrme kiegészítő darabokkal) az alapruházatot képezte, ami mindkét nem számára lehetővé tette a "lovas" életformát. Színeiben és anyagában a keleti ízlés érvényesül.

A közölt képek szerint - használhattak különböző vászon kelméket, selymeket (simát, csíkosat, vagy geometrikus mintázatúakat). Ismerhették a vékonyabb fátyolanyagot, különféle gyapjúszöveteket, és természetesen hordták a nemez különböző vastagságú és formájú változatait. Színvilága keleties. Sok vörös, sárga, a kékek különféle árnyalatai, a zöldek, melyek sötétebb változatai inkább férfiruhákon látható. (Ám lehet, hogy ez csupán véletlen!!) Mivel törzsközösségben éltek, az öltözetdarabok anyaga, színe, formája azonos volt, a vezéreket hatalmi jelvények különböztették meg a köznéptől.

Tudjuk, a honfoglalás, az országalapítás, a kereszténység felvétele, hosszabb folyamat volt. A felbomlott törzsközösség társadalmi, ill. vagyoni különbségeket eredményez, a kereszténység pedig a jámborság, és PURITÁNSÁG eddig ismeretlen fogalmát sulykolja. Amíg az uralkodók az ellenséggel és a régi erkölcsi normákkal harcoltak, időben már el is jutottunk a XII. századba.

A GÓTIKA KORA, XII-XV. század

A korai gótika első évszázadaiban már többrétegű magyar társadalomról beszélünk. A viseletkultúra áttekintésénél két egymástól élesen különböző csoportot (nemesek és köznép) kell figyelembe venni.

A NEMESI VISELET követi a nyugati divatot. A nemezt felváltják a finomabb gyapjúkelmék, a vékony habos selymeket a drágább nehezebb selyemszövetek, megjelenik, és előkelő helyet kap a bársony. A kelmék többnyire simák, elvétve látható geometrikus mintázat, esetleg levélmotívum. Színvilága hideg színekre épül. Első helyen állnak a kékek és a zöldek. A királykék és árnyalatai, de sötét tónusban. Zöldek között a penész zöld, és a sötét olajzöld a kedvelt. Érdekes módon nem élénkíti, de sápasztja ezeket a színeket az előszeretettel használt aranysárga, kiegészítő ruhadaraboknál. Marad az ünnepélyes vörös (barnás árnyalatai). A világos színek közül a tört fehértől a világosszürkéig használatos.

A KÖZNÉP RUHÁZATA igazodik az új életformához. Szélesebb körben használatos a vászon, leginkább a házilag készített, eltűnnek a selymek, marad a nemez, díszítetlen bőr és szőrme kiegészítőkkel. A viselet elszürkül. Ám a XIII. sz. elején betelepülő jász és kun törzsek újra hozzák magukkal archaikus keleti viseletüket. Mivel katonai szolgálataikra égető szükség van, szokásaikba, viseletkultúrájukba nem avatkoznak bele. Sajnos textil, vagy bőr leletek megmaradását a Jászság - Kunság éghajlati viszonyai nem tették lehetővé, de a sírleletek módot adnak a rekonstrukcióra. Ez a tény nem elhanyagolható, mert a betelepült törzsek viselete lényegesen közelebb áll a honfoglaló magyarokéhoz, mint az ország korabeli lakosaié.

A gótika közel négy évszázada alatt lassan fokozatosan változik a divat. Mind több szín jelenik meg a nehéz öltözeteken, a díszítőelemek finomabbá válnak, a komor szigorúság lassan oldódik.

RENESZÁNSZ KORA XV-XVI. század

NEMESI VISELET
Úgy látszik a történelem viharai, a rajtunk esett ilyen-olyan dúlás sem tudta kiirtani belőlünk a szép ruházat iránti igényességet (Ez csak a civilizációnak sikerült). Büszkén mondom, hogy az 1500-as évek "férfiúi" viseletét bizony megirigyelte Európa. Az írások szerint az Itáliába érkező magyar követek hermelinnel szegett aranybrokát köntöse nagy feltűnést keltett. Sőt 1511-ben a londoni udvari ünnepségen VIII. Henrik egész udvartartása ilyen köpenyt viselt, amit "magyar szabású gálaruhának" neveztek.

A textilféleségek közül a bársony mellé felzárkózik a brokát, melynek arannyal, ezüsttel, és különféle selyemszállal átszőtt virágmintái igen kedveltek lettek, dolmányok és vállak készítésére. A különféle selyem és gyapjúszövetek széles skálája használatos, de már meleg színárnyalatokban.

A vörös mellett megjelenik a PIROS. Meleg zöldek (kedvelt a palack és olajzöld keveréke). Háttérbe szorulnak a kékek. A szürkés árnyalatok, acélkék és tört lilák veszik át a helyét, a tört és padlizsán színek egyaránt használatosak. Elindul hódító útjára a RÓZSASZÍN púderes árnyalata. Maradnak a barnák, de már az égetett sziéna és árnyalatai. Kiszélesedik a sárgák köre, az élénk aranysárgától az arany barnáig, és belép az eddig ismeretlen OKKER.

A KÖZNÉP VISELETE
A XVI. századból már rendelkezünk konkrét adatokkal. Árszabások, végrendeletek, magisztrátusi határozatok stb. A felsorolásokból kitűnik: a vászon mellett ennek finomabb gyári változatai is előfordulnak, pl. bulyavászon. Jelentkeznek a gyapjú, len, selyem, és pamutszövetek különféle változatai. (Jelentős részük olcsó török portéka volt). Megmaradt az aba és csuhaposztó széles felhasználási köre. Színeiben igyekszik a nemesi divatot követni, amennyiben a hitványabb anyagok festése ezt lehetővé teszi. Erre azért térek ki külön, mert az ún. parasztos színek az olcsóbb kelmék festésénél adódó különbségekből alakulhattak ki.

BAROKK ÉS ROKOKÓ KOROK, XVII-XIX. század

Hazánkban mind a nemesi, mind a polgári viseletek textília igénye, és színvilága jobbára megegyezik, eltérést a forma és a díszítőelemek használata jelenti, ezért a két korszakot ezúttal egyben tárgyalom.

NEMESI és később polgári viselet
Nyugati, északi és déli kereskedők elárasztják portékáikkal hazánkat. Ugyanazon kelmék többféle minőségben is előfordulnak, a választék nagy. Élvonalba törnek a brokátok, ezüst, arany és selyemszállal átszőve, különféle mintás selyemszövetek, nyomott mintájú pamutanyagok, fátyolanyagok, fényes gyapjúszövetek, és posztók. Természetesen tartja előkelő helyét a bársony, de már nyomott és színes mintázattal is.

A színek közül szinte mindegyik felsorolható: piros, vörös, bordó és árnyalataik a halvány rózsaszíntől a barackszínen át a sötét meggyszínig. Kékek, zöldek, sötéttől az egészen finom halvány árnyalatokig. Kedvelik a sárgák összes változatát. Ami szokatlan, már nagyobb felületű főbb ruhadarabokat is készítenek világos színű anyagokból. A XVIII. század közepén a nemesasszonyon is megjelenik a fehér gyolcs.

A KÖZNÉP viselete
Elkezdődik a köznép társadalmi rétegződése. Megindul az iparosodás, ezzel a polgárosodás. A kialakult mezővárosok tehetősebb paraszti rétegének ruházkodása új városias elemeket mutat. Hogy a nemesi vagy polgári viselet bír nagyobb befolyással, az a városok lakossági összetételéből adódik. Az így kialakult új öltözködési formát PARASZTPOLGÁRI viseletnek nevezzük. A paraszti és parasztpolgári viseletek elképesztően sokféle kelmét sorakoztatnak fel. A vásznak, gyolcsok változatai, fátyolanyagok, bársony, pamut, selyem és gyapjúszövetek. Színviláguk a nemesi, ill. a polgári viseletekkel ellentétben a különböző etnikai csoportok ízlését tükrözi. A debreceni cívis asszony a visszafogottabb szigorúbb színekhez ragaszkodik. Kedveltek a barnák, sötétzöldek, barna-fekete csíkosak, a tompa kékek, fiataloknál az elefántcsontszín, halványlila, halványzöld, gyöngyszín.

A kunoknál a fekete mellett a lilák minden árnyalata, a jászoknál a kékek (ún. jászkék), de a bordók, zöldek árnyalatai is használatos alapszínek. A kiskunok a zöldeket, bordókat helyezik előtérbe. A kecskeméti asszony a szivárvány minden színét magára ölti.

A paraszti viseletek kedvelt színe a piros. Itt azonban mértéktartásra intek, mivel csak nagyon fiatalok viselhették. Nagy keletje volt a különféle rózsás és virágmintás selymeknek vászon és pamutanyagoknak, mintás és sima bársonyoknak. S végül, mint közkedvelt újdonság, megjelenik a kékfestő. A gyári kelmék a paraszti viseleteknél mindjobban kiszorítják a maguk szőtte vásznat, mely alsóruhává, ágy- és asztalneművé szerényedik.

Az öltözet a törzsi közösségek felbomlása után kiemelt szerepet kapott. Fontos képet ad viselőjének társadalmi és vallási hovatartozásáról, vagyoni helyzetéről, családi állapotáról. Ezek az íratlan szabályok a nemesi, polgári és paraszti rétegekben egyaránt léteznek, de talán a legárnyaltabban a paraszti viseletekben érvényesülnek.

Dolgozatom a teljesség igénye nélkül készült (nem is vagyok képes többre), tekintsétek vezető vonalnak, ami arra szolgál, hogy nagyot ne tévedjünk. Az általunk készített történelmi figurák MA hozzáférhető anyagokból készülnek, más utunk nincs. Meg kell próbálnunk a korabeli kelmék ismeretében megfelelő helyettesítőket találni. Ehhez próbálok a csatolt mintákkal segítséget nyújtani.

Különféle gyári kelmék elnevezésének magyarázata:
Muszuly - festett vékony pamutanyag
Gyolcs - fehérített vagy festett vékony pamutanyag, fehér, kék, és fekete
Bulyavászon - fehérített vagy festett pamutanyag, a gyolcsnál vékonyabb
Patyolat - a mai batisztnak megfelelő áttetsző anyag
Csanapatyolat - csalánszálból szőtt finom anyag
Fátyol - ritka szövésű áttetsző anyag, fehér vagy fekete (nem tüll!)
Kamuka - damaszt, selyem vagy pamut, festett
Bagazia - festett pamutszövet
Futa - csíkos szövetfajta, kedvelt a piros-fekete, csíkos matériának 
is nevezik
Dikta - festett lenszövet
Mazolány - sávolykötésű len vagy gyapjúszövet, festett
Rássa (rása, rázsa) - szegényes, durva gyapjús szövetfajta, olykor 
bolyhozott, zöld és kék
Kamelott - nehéz selymes teveszőr, festett
Aba - vastag, durva vászonkötéses posztó, teve vagy kecskeszőr, 
fehér vagy festett
Skarlát, gránát, karasia - finomabb selymes posztóféleségek
Bársonyok - 	kínai (francia elődje) selymes, fényes 
		angol, vastagabb gyapjúbársony 
		török, hazánkban legelterjedtebb pamutbársony.