Tanulmány

«Szerzőink «Vissza a szerző cikkeinek listájához

Dr. Lázár Katalin PhD,
az MTA Zenetudományi Intézet tudományos főmunkatársa

Gyertek, gyertek játszani I.

A népi játékok kutatója vagyok, a Kiss Áron Magyar Játék Társaság alapító tagja. Népzenekutatóként egyik szakterületem 1979 óta a MTA Zenetudományi Intézet játékgyűjteményének gondozása és kutatása. A gyűjteményben jelenleg több mint 30.000 játékleírás található. Abban különbözik a múzeumi gyűjteményektől, hogy nem játéktárgyakat, hanem játékleírásokat tartalmaz fogócskákról, bújócskákról, nyelvtörőkről, hintázókról, métázásról, labdajátékokról, rongybaba és kukoricahegedű készítéséről, facsigázásról és karikahajtásról stb., szóval mindarról, amivel nagyszüleink, szüleink generációja gyermekkorában szórakozott. Több mint két évtizede gyűjtöm, rendszerezem és tanítom a játékokat gyermekeknek és pedagógusoknak.

Előadásaimban mindig hangsúlyoztam, hogy a különböző játékokat a magyar nyelvterület különböző részein eltérő változatokban játszották, s arra kértem a pedagógusokat, hogy a gyermekeknek saját lakóterületük változatait tanítsák. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy olyan játékkiadvány mindeddig nem készült, amely ezt lehetővé tenné. Egyes kistájakról vagy helységekről (Tápé, Bag) megjelent monográfiák tartalmaznak ugyan játékokat, de az vagy kevés egy óvónő számára (és nem is mindig megfelelő az óvodás gyermekeknek), vagy már nem kapható, vagy egyszerűen csak nem tudnak róla. Ennek hatására készítettem el a dialektusok szerint megjelentetni kívánt játékközlés-sorozatot, amelyet kiadási nehézségek miatt csak most tudtunk elindítani. Jómagam is, néhány kiadó is többször folyamodott támogatásért különféle intézményekhez, de (amellett, hogy biztosítottak arról: a sorozat értékes és hiánypótló munka) segítséget sem én, sem a kiadók nem kaptak. (A Planétás Kiadó által megjelentetett Népi játékok c. kötet kapott támogatást, de abban nem volt módom arra, hogy dialektusok szerint külön közöljem a játékokat.) Ezúton is kifejezem köszönetemet az Eötvös József Könyv- és Lapkiadó Bt-nek, amely mindenfajta anyagi támogatás nélkül is pártfogásba vette és megjelenteti a sorozatot.

A tervezett sorozat 2002 májusában megjelent első darabja két részből áll. Az első részben összegyűjtöttem mindazokat a tapasztalatokat, amelyekre a kutatás és az oktatás két évtizede alatt szert tettem. Szó van benne arról, hogy mi a jelentősége a népi játéknak a 21. században, milyen jellegzetességei vannak, milyenek dallamai és szövegei, és hogyan lehet ezeket megkülönböztetni a műköltészeti adatoktól.

A játékszövegekben fennmaradt néprajzi adatokról szóló rész nem tartalmaz új kutatási eredményeket, de a pedagógusok számára hasznos összefoglalás. Megtalálható benne, hogy a "Süss fel, nap" naphívogató és az "Ess, eső ess" esőbiztató mondókák annak emlékét őrzik, hogy ősvallásunkban a megfelelő időjárás biztosítása a sámán feladata volt. Ugyanez érvényes a különböző analógiás varázslásokat idéző, illetve a betegségeket okozó gonosz szellemeket elűző gyógyító mondókákra éppúgy, mint az értelmetlen halandzsaszövegekre.

A középkori magyar történelem emlékeként maradt meg a leánykérő várkörjátékok szövegeiben Árpádházi Szent Erzsébet alakja. Az egész Európában elterjedet kapus- és hidasjátékok magyar változataiban a kutatások szerint egy 15. századbeli történelmi eseménynek, I. Ulászló és az özvegy Erzsébet királyné, valamint pártjaik összecsapásának emléke őrződött meg, a városkapunál vagy a hídnál fizetendő vám középkori motívumával együtt. A "Tüzet viszek, ne lássátok" szövegű játékkal kapcsolatban érdemes megemlíteni a középkori tűzkölcsönzés, tűzvivés tilalmát, a párválasztó körjátékokkal kapcsolatban pedig a szövegeikben megőrzött lakodalmi és egyéb szokásokról is.

Az első részben javaslatok is találhatók arról, hogy hogyan használhatók a népi játékok az óvodai nevelésben és az iskolai oktatásban, a hagyományos tantárgyi keretek között is. A pedagógusok munkáját segíti a játékok színpadra alkalmazásának lehetőségeiről szóló rész is. Meggyőződésem, hogy műsorokban nem szükséges a játékokat kiforgatni eredeti mivoltukból, nem kell sem tánccal ötvözni őket, sem népszínművet készíteni belőlük. Néhány, a kötetben leírt praktikus fogás alkalmazásával bármely pedagógus összeállíthat műsort a tanult játékokból, és azt sikerrel mutathatják be óvodás, iskolás tanítványai. Az elméleti részben a továbbiakban a játékok típusrendjével ismerkedhetünk meg, amelyet a játékok cselekményének legfontosabb része, a játékmag alapján dolgoztam ki, és amelyhez hasonló nemcsak Magyarországon, de Európa más országaiban sincsen.

A kötet második része játékközlés: 212 játékot mutat be az erdélyi és moldvai dialektusból. Ez a két tájegység játékok szempontjából a legkevésbé kutatott terület, pedig itt napjainkban is viszonylag könnyű a gyűjtés: jómagam Erdély különböző vidékein alig néhány nap alatt csaknem kétszáz játékot jegyeztem föl, és ezeknek jelentős részét közlöm is a kötetben.

A 212 játék mindegyikének megfogalmazása, a hozzájuk közölt rajzok és kották alkalmassá teszik a leírásokat arra, hogy az elfelejtett változatokat a gyerekek, szülők, pedagógusok újra megtanulják és továbbadják. Ennek érdekében szükség esetén kisebb- nagyobb kiigazításokat is végeztem egyes játékokon (ezeket a lábjegyzetekben jeleztem). A változatokból pótoltam hiányzó mozzanatokat, a lányok által játszott játékok szövegében a "Józsika" nevet "Rózsiká"-ra igazítottam, szekvenciás dallamrészeket a gyermekdalokban szokásos fordulatra változtattam. Mindezek elsősorban arra szolgálnak, hogy a játékváltozatok teljesek, eljátszhatók és az adott dialektus ízlésvilágát tükrözők legyenek. Fontosnak tekintem a dallamok és szövegek romlásainak kiigazítását is. Egy bukovinai adat szövegében pl. "Hol jársz, hol kelsz" helyett "Hol jársz, hogy kelsz" szerepel: mivel a szöveg így értelmét veszti, nyilvánvalóan romlásról van szó, és kiigazítását jogosnak, pedagógiai szempontból is helyesnek tarthatjuk.

Az 1. rész bevezetője szerint a könyvet további három kötet fogja követni, amelyekben a dunántúli, az északi, illetve az alföldi dialektus játékai lesznek olvashatók. A sorozat a teljes magyar nyelvterületet felöleli, és mindenkinek biztosítja majd a lehetőséget, hogy szűkebb hazájának játékváltozatait megtanulja, illetve megtanítsa. A címválasztás sem véletlen; a szándékot mutatja, azt a célt fogalmazza meg, amiért a könyv készült. A játék gyermek és felnőtt számára egyaránt olyan élmény, amelyet az élet teljességében nem nélkülözhetünk: ezzel kínálom meg a könyv olvasóit és használóit.

A kötet az azt terjesztő könyvesboltokon kívül (kedvezményesen) megvásárolható közvetlenül a szerzőtől (MTA Zenetudományi Intézet, 1014 Budapest, Táncsics M. u. 7.), illetve megrendelhető a kiadótól (Eötvös József Könyv- és Lapkiadó Bt., 1025 Budapest, Zsindely u. 7.).

Budapest, 2003. január 13.