Megnyitó

«Szerzőink «Vissza a szerző cikkeinek listájához

Dr. Györgyi Erzsébet:

Pungor R. Dóra kiállítása

2005. december 13. Szombathely, Savaria Tourist Galéria

Pungor R. Dóra textilszobrait, Alakjait a jelenből, múltból, mesékből - gyűjtötte össze. A környezetből, régi történetekből, a mesékből, különösen a dán mesemondó, Andersen meséiből.

Dóra mögött jelentős életmű áll. Kiállítások egész sora dícséri munkásságát, éspedig nem csak e hazában. Több külföldi kiállításon gyönyörködtek már munkáiban, Budapesten, Budapest környékén nem egyszer, és rendszeres résztvevője a győri babakiállításoknak, amelyek ma Magyarországon a babakészítés legfőbb táplálói és fejlesztői, s amelyeken kiválóan szerepel. A visegrádi történeti babakiállításokon is szerepel.

Miféle művészet a textilszobrászat? Nem igazán ismert, kevesen művelik és kevesen igazán tehetségesen. Átmenet a szobrász és a babakészítő között. Babakészítő sok van, a textilszobrászat azonban sokkal nagyobb elmélyülést kíván, mondhatnám: komolyabb művészet, mint a baba. Felnőttebb annál. Nélkülözi a baba naivitását, kedves báját, amellyel minden baba egyből el tudja fogadtatni magát. Ezeknél a textilszobroknál rögtön látszik, hogy életre-halálra megy a játék, ezek a vásárra viszik a bőrüket.

Pungor R. Dóra szenvedélyes ember, aki meglátja az emberi jellem szélsőségeit, lelkiállapotokat, apró finom rezdüléseket, elles pillanatokat, és megörökíti. Az elmúlt évek folyamán tapasztaltam érdeklődésének alakulását, szélesedését, mind többféle élethelyzetet képes megérteni, ezekbe beleéli magát, és mesteri módon ábrázolja.

A szerencsétlen sorsú emberek érdeklik Dórát elsősorban, talán ők állnak hozzá a legközelebb. Sok szerencsétlenjét láttam már, az Andersen-féle gyufaárus kislánytól Móricz elbeszélésének tragikus hőséig, a magyar hajléktalantól az afgán menekültig. De nem minden szerencsétlenjének válik végzetessé a sorsa, hiszen Hamupipőkéért eljön a királyfi, a gyufaárus kislány elmúlásában is boldognak érzi magát. Olyan alakja is van Dórának, aki az elesetteket gyámolítja: Árpádházi Szent Erzsébet.

De ott vannak munkái között a vidám alakok, a sörivó - vagy épp a megnyitó beszéd elmondója is - képzeljük csak el, ha egyszer megpillantanánk megszobrosítva akár ennek a megnyitó közönségnek, vagy bármely baráti társaságnak tagjait! Valójában ezek az alakok sokféle funkciót viselhetnek, különböző terekbe, környezetekbe elhelyezhetők, várhatóan többféle igény mutatkozik meg majd e művek iránt.

Pungor R. Dóra munkáját régóta követem figyelemmel. Ez az ötödik hazai kiállítása és mindegyiket nekem volt alkalmam megnyitni. Talán nem az utolsó? Amíg alkotunk: fejlődünk, s ez igaz Pungor Dórára. Azt kívánom, haladjon művészete a harmónia felé, miután megjárta már az élet nehéz és gyötrelmes útjait, törekedhet már a napsütötte tájak irányába és ott megpihenhet, kinyújtózkodhat, és elengedheti magát. Onnan tovább is indulhat: a még fegyelmezettebb formák, a letisztult harmonikus alkotások felé, s ezt elérhetőnek tartom számára. Teljes harmónia nincs, tökéletes mű sincs, addig vagyunk azonosak önmagunkkal, amíg tökéletesítünk. Az alkotó művész együtt fejlődik műveivel. Ezt kívánom Dórának is, hódítson meg olyan csúcsokat, amelyeknek most jut a közelébe.