Ki tudja, hányadik kiállítás ebben a kitűnő szellemű, népszerű házban a jelenlegi azok hosszú sorából, amelyek a babák csodás világát mutatták be? Egyszer Séri Judit kérésemre összeállította a Forgóban ezek listáját, amely több oldalnyit tett ki. Hiszen már én magam is listát vezethetek azokról a babakiállításokról, amelyek megnyitására itt engem megtisztelő módon felkértek. El is kellett gondolkodnom rajta: minek is köszönhetem ezt a nagy tisztességet?

Számomra óriási megtiszteltetés és egyúttal lehetőség, hiszen ez az intézmény, amelynek vendégei vagyunk, - mi, a közönség és elsősorban a babák - az egyik fontos úttörője kiállításszervezéseivel egy csendes, humánus hódításnak, amely hazánkban folyik. Elsőnek említem a győri országos, sőt nemzetközi babarendezvények megszervezését, amelyek idén tizedik alkalommal várják a bababarátokat ezúttal 3, köztük jubileumi kiállítással, konferenciával s amelyet utánozhatatlanul tart kézben Keglovich Ferencné Zita. Társaságunk - mint a játékkultúra terén működöket összefogó országos szervezet - örömmel és büszkén vállalja hídszerepét és kapcsolatot létesít és ápol a játék, és most kifejezetten a babakultúra érdekében tevékenykedők között. 850 tagját, a Forgó c. lapot olvasó barátait tájékoztatja, az értékes kezdeményezéseket odaadóan támogatja és propagálja, az együttműködéseket elősegíti. Ehhez járulnak Társaságunk babás programjai, babaklubjai, Róza baba varró programja és más hasonlók, amelyeket már önkéntes szerveződések is követnek.

Tehát szinte minden "babás" eseményen jelen lévén, vagy hír kapva róla, Önkéntelenül is összevetem a kiállításokat, valamennyiükre gondolok, amikor egyet-egyet látok - mindenkor a babavilág térhódítása az, amit érzékelek s az egyes alkalmat ennek részeként tekintem. Azt képzelem, ha több baba készül a mi hazánkban, olyan babák, amelyek a mi lelkünkből lelkedzenek, humánusabbak leszünk mi magunk, gyermekeink és unokáink, növelik bennünk az emberiesség érzését ezek az apró, védelmünkre szoruló jószágok, amelyek egyben a mindenkor felnövekvők hű kísérői, példaképei és nevelői, kedvencei, szeretetük tárgyai s egyben fejlesztői, anyai érzéseik megérlelői.

Babakiállításokat szervezünk és íme, képzőművészek csatlakoznak hozzánk. A babák világát egyéni, stílusos, kvalitásos alkotások egészítik ki, emelik magasabb színvonalra, teszik megunhatatlanul érdekessé, egyénivé. Egyes alkotóink valóságos kis világokat hoznak létre, amelyek csak az ő alkotásaikra jellemzők.

Ma két, művészi felfogásában egymástól igen távol álló alkotó fér meg a sok babát látott teremben. Mikor hallottam az együttes kiállításról: el is kellett gondolkodnom: vajon nem egymástól nagyon távoli művészi felfogások kerülnek itt fizikai közelségbe egymással?

Martineczné Kiss Márta olyan számomra, mint régi-régi, meghitt ismerős. Munkás éveimet egykor a Néprajzi Múzeumban töltve, nap mint nap szemem előtt voltak az elmúlt századokban paraszti használatra készült ólommázas kerámiák, meleg színeikkel, harmonikus színösszeállításaikkal, gömbölyded formáikkal, mindenkor szívet derítő látványukkal. A paraszt fazekasok nemigen vállalkoztak emberalakok kialakítására az egy Miska kancsón kívül, a kevés számú ember-butella ritkaság számba ment. A fazekasok nem voltak szobrászok. Kellett egy asszony, aki tudja mindazt művészi szinten, ami a fazekas mestersége - és képzett alkotóként bírja a szobrász tudását is, méghozzá a mázas kerámia tulajdonságainak figyelembe vételével, így jöttek lére csodálatos családjai, iskolás csoportjai, templomba menői, falusi utcák lakói. Megelevenedtek keze alatt a mesterségek, kitüntetetten a gelencsérség. De a történelmi múlt alakjai is: Mátyás király korának alakjai s korának kerámiái is. Még messzebbre visszalépve: honfoglalásunk mondája, a Rege a csodaszarvasról. A folklór világából itt a mese. Az ő munkáiban minden magától értetődő, szinte azt gondolhatjuk: ez így van legjobban, nem is lehetne másképp. A magas szintű szakmai tudást erőteljes pozitív érzelemvilág befolyásolja: mélységes szeretet és megértés az ábrázoltak iránt, azok iránt, akiknek életét, élete pillanatait elénk állítja és mély vallásos meggyőződés, amit több alkotás témaválasztása is tükröz. Maga a valóság az, amivel Martineczné Kiss Márta műveiben találkozunk, csak épp nem a maga nyers mivoltában, hanem a szeretet fényével s egy elmúlt kerámiakultúra mázainak ragyogásával bevilágítva, formáinak tökélyével megalkotva.

Végh Edit alakjai textilbabák - vagy inkább textilszobrok? Ő a kései megtérők közé tartozik, akinek életútjába a művészet akkor tört be elemi erővel, amikor már elmondhatta magáról Arany Jánossal: "Az élet hegyének már tetején állok, Emelkedtem eddig, ezután csak szállok..." Csakhogy ő az életút lefelé induló szakaszában emelkedett művészi magasságokba. Hogy milyen világ is az, ahová elvezet bennünket, nehéz megmondani. Ha Martineczné Kiss Márta világa maga a valóság, Végh Editének köze sincs hozzá. Alakjai tündérek szellemek, jelképes alakok, a természeti jelenségek, erők, emberi tulajdonságok megtestesítői, az Alkotó képzeletvilágának küldöttei. Edit példája azt mutatja: a művészet bármely életkorban kibontakozhat, szárba szökkenhet, kivirágozhat és bő termést hozhat.

Nagyon hatásosak és felejthetetlenek Végh Edit figurái. Amikor először találkoztam munkáival - a Patakyban csak néhány darabbal - rögtön elképzeltem egy hatalmas teret, amelyet figurái díszítenek, egy szép termet, egy rangos szálloda foyerjét vagy hasonlót. Ez a rangos megkeresés még várat magára, reméljük, nem sokáig. Hiszen ennél egyénibben, különlegesebben nem lehet egy teret feldíszíteni, mint ilyen babákkal. Némely alakja talán félelmet is kelt? Ezen is el kell gondolkodni, de talán nem ez a leglényegesebb vonása. Sokkal inkább emlékeztet bennünket arra, hogy a természet erői milyen hatalmasak, mennyire kiszámíthatatlanok. Minden törekvésünk ellenére, hogy közel férkőzzünk hozzájuk, éreznünk kell a különlegességet, amelyet kifejez sejtelmességük.

A mai estén szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Egy valódi kedves világ kicsinyített, egyéni stílusban megalkotott mása és egy képzeletbeli világ, melyben a természet erői előkelő helyet foglalnak - adtak találkozót ebben a teremben. Mi vagyunk a szerencsések, akik találkozhatunk velük. Vigyük el a hírét innen minél távolabbra: a valaha volt élet stilizált idilljére és a nyers erők művészi megjelenítésére egyaránt szükségünk van nekünk és mindazoknak, akiknek azt a jó hírt, élményt továbbadhatjuk - tovább sugározhatjuk.