Kiállítás

A dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza aulájában 2007. december 6-án 18.30-kor nyílik meg

Rónai Katalin 6. önálló babakiállítása:
ARCOK, EMBEREK, TÖRTÉNETEK

Megnyitja Saly Noémi irodalomtörténész, muzeológus, a budapesti Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum munkatársa.

A kiállítás három hétig, 2007. december 31-ig lesz látható a Kamaraszínház Aula Galériájában.
Cím: 2400 Dunaújváros, Bartók tér 1.

Babáim, álmai, meséim

Amióta egyre kevesebb a lehetőség, hogy varázslatokban részesüljünk, azóta intenzívebben vártuk a csodát. Amikor az agresszivitás, a vér, a gyilok a menő, akkor szégyellni valónak tűnik a gyermeki létre vágyódás, sóvárgás a csend, a belső kiegyensúlyozottság után.

Pedig egyre többször "ébredek arra", hogy csodát álmodtam, vágyom alkotni a csodát, akkor is, ha szemem lecsukódna, lábaim alig mozdulnak, oly fáradtnak érzem magam.

Talán akkor kezdődött, mikor gyönyörű lányaim megszülettek. Míg kicsik voltak, nekik varrtam habosat, fodrosat, sportosat, ahogy nőttek hajnali ébredéseim, aktív pihenési periódusaim babákat, bábokat, babaruhákat ihlettek.

S bár tizenkét éves korom óta fúrok-faragok, varrok, készítek kidobásra ítélt "halott tárgyakból" valami olyat, amely örömet, kielégülést, és felfokozott vágyat vált ki belőlem a folytatásra. Amikor kész, óriási hiányérzetem támad, az adrenalin szintem a maximumon, ilyenkor elég nehéz visszabillenni a hétköznapi feladatok, kötelességek rendszerébe.

Aki próbálta már, az ismeri ezt a határtalan érzést, az alkotás gyötrelmét, és gyönyörét, ő tudja, ez semmivel sem pótolható.

1952-ben, Vízöntő jegyben születtem. Alakulásaim idején édesapám kárpitos, édesanyám bolti eladó. Középiskolában érettségit és elektronikai műszerész szakmunkás bizonyítványt szereztem. Három éves szakmai nihil délutánjain nyelvet, gyors-és gépírást tanultam, klubot vezettem, üzemi újságba és verseket írtam, majd a debreceni Tanítóképző népművelés-könyvtár szakát végeztem. (Később, a GYES alatt könyvtár, majd 1996-ban a Kandón műszaki kiegészítő államvizsgát tettem.) 1976-ban kulturális nevelő tanárként, iskolai könyvtárosként illeszkedtem vissza Budapestinek. 1984-ben, négy év GYES után, egy ismerős technika tanárnak ajánlott a közeli általános iskolába. Ennek huszonhárom éve. Azóta tanítom tanítványaimnak a "kezek intelligenciáját", és szeretnék mindenkit ráébreszteni az alkotás boldogságára. Babáim által való újjászületés 2004-ben kezdődött, amikor az évek óta itt-ott porosodó alkotásaimat kölcsönadtam egy általános iskolai kiállításra. A siker szárnyakat és lehetőséget adott fél évvel később már egy igazi önálló kiállításra a kőbányai KŐKAFÉ-ban. A kiállítás, mely 2005 márciusában nagy sikert aratott, újra megmutatta az utat, a vágyat, a lehetőséget egy olyanfajta tevékenységre, amelyet mindig is kerestem. Nem telt bele sok idő, egy teljesen egyéni anyagtechnikával, fényképek, festmények után kezdtem életképeket, történelmi eseményeket, híres embereket, és mestereit hivatásuknak "megbabásítani". Az elmúlt majd két év alatt egyre többet dolgoztam, kiállítások, díjak és nagyon sok mosoly volt osztályrészem a babák által.

Rónai Katalin