Vitafórum

A Néprajzi Múzeum 2004. február 26-án 17 órai kezdettel vitafórumot szervez Turistaművészet, szuvenír, hungarikumok témában. A vitaindító előadást Ifju György tartja,

Szuvenír, a szükséges rossz

címmel. A vitafórum az Eredeti, másolat, hamisítvány című kiállításhoz kapcsolódik, amely a vitafórum előtt, 16 órától tárlatvezetés keretében megtekinthető.

***

A Néprajzi Múzeumban 2003. november 18-tól látható az Eredeti, másolat, hamisítvány. Tárgyak párbeszédben című kiállítás, mely használati és dísztárgyak felvonultatásával mutatja be, milyen viszonyban van egymással a hagyomány, a másolás, az újítás, mi a kapcsolat az eredetiség és a hamisítás között.

A tárlat különlegessége abban is rejlik, hogy olyan tárgyakat is mutat be a múzeum gazdag gyűjteményeiből, melyek ritkán kerülnek a nagyközönség elé.

A kiállítás egyik terme a turistaművészetnek és a szuvenírnek szentel helyet.

Mi az eredeti? teszik fel a kérdést a turisták, amikor valamilyen helyi jellegzetességet, emléktárgyat vásárolnak maguknak. Szívesen vesznek olyasmit, amit jellemzőként ismernek az adott vidékre, s hazatérve mások számára is azonnal fölismerhető az eredete, különbözik a megszokott otthoni tárgyaktól, de mégis beleilleszthető a megszokott környezetbe. A turistáknak készített tárgyakat két tényező alakítja. Alkotóik egyrészt támaszkodnak saját hagyományaikra, másrészt idomulnak a vásárlók igényeihez, alkalmazkodnak a külvilágban róluk kialakult sztereotípiákhoz. Bizonyos tárgytípusok jellemzővé váltak egy-egy kontinensre, népcsoportra vagy vidékre, tájra.

A készítők és vásárlók között kölcsönhatások vannak. Már a 19. század derekától sok helyütt kereskedők bátorították a bennszülötteket, hogy egyes tárgyakat eladásra készítsenek, de serkentőleg hatott az utazók tömeges megjelenése, sőt a kutatók, múzeumok érdeklődése is. A hagyományos tárgytípusok turistaváltozatai jelentős módosulásokon mentek keresztül anyagukat, technikájukat és a beléjük fektetett munkát illetően, azért hogy minél nagyobb számban tudják kielégíteni a piaci igényeket. A kézművesmunka a fő érték a vásárlók szemében, de a megmunkálás egyre felületesebb. A faragások laposodnak, eltűnnek a finom részletek. Az aprólékosság hiányát növekvő méretek és az egyre zsúfoltabb, tarkább színhasználat próbálja feledtetni. Gyakori tévhit, hogy a durván megmunkált tárgy igen régi és ezáltal értékes, pedig csak a munkát spórolták ki belőle. A díszített tárgyak elkészítésére korábban sokkal több időt tudtak fordítani, és a gondosság általában elegáns, harmonikus ízléssel párosult.

Talán nem véletlen, hogy a legsikeresebb műfajok azok, amelyek helyi előzmények nélkül, kifejezetten a turisták igényeinek kielégítésére születtek. Ezek közé tartozik a modern makonde szobrászat, mely arra is például szolgálhat, hogy a piaci kereslet nem csupán silány tömegtermékek létrehozását inspirálhatja, de szerencsés esetben egy teljesen új művészeti stílus kialakulását is elősegítheti.

Orosz István Balázs
Néprajzi Múzeum
Közönségkapcsolati Osztály